A cetlis játék után jött négy emberke, akik segítettek nekünk kretívkodni. Akivel rajzolni lehetett, az volt Gertrud kisasszony, Németországból. Aki segített gyöngyözni, és bőrből karkötőket, kulcstartókat csinálni, azt hívták Fontos Lászlónak, ő tőlünk, Magyarból volt. A harmadikat Black Olvivenek hívták, és ő mutatta meg nekünk az origami minden fortéját, plussz még azt, hogy hogyan kell parafadugóból állatkákat csinálni, mint az egérke, béka, nyuszi. De ott volt még Miriam, aki üvegfestéssel foglalt le minket. Én csináltam vagy hat-hét bőrkarkötőt, origami békát és sótartót, parafa egeret, gyöngyből baglyot, plussz ott volt az a mécses, ami üvegfestékkel díszítettem. Rajzolni csak egy lányt rajzoltam, de azt mindenki megdícsérte...
Egy idő után eljött az este. A vacsorát magunknak válogattuk össze, mert svédasztal volt. Én könnyen megoldottam, vettem két darab virslit, ketchapot, és egy zsemlét. Ez volt az én vacsim. Miután megkajáltunk, játszottunk még valamilyen angol társasjátékot, aztán jött a lámpaoltás. Vagyis aludni nem kellett, csak csendben lenni. Lassan kisettenkedtünk Galinával az aulába, de rájöttünk, hogy nem kell a lopakodó üzemmód, mert mindenki le, s föl sétál, egyik szobából a másikba. A halban nem volt senki. Egyszer csak Gökhan sétált el mellettünk, de ránk se nézett. Gondolom nem ő az én titkos hódolóm. Aztán arra jött Flóra.
- Sziasztok- köszönt.
- Szia, te hívtál ide?- vontam fel a szemöldököm.
- Tessék?- értetlenkedett.
- Te raktad a cetlit a dobozomba?
- Várj! Milyen dobozba raktam a cetlid?- folytatta a hülyeségét.
- A DÉLUTÁNI JÁTÉKNÁL TE RAKTAD AZT A FURCSA CETLIT A DOBOZOMBA???- emeltem fel a hangomat.
- MILYEN DÉLUTÁNI JÁTÉK???- kérdezte.
- Te nem voltál ott?- Néztem rá furcsa szemekkel.
- Én nem voltam ott semmiféle délutáni, dobozos, cetlis játéknál- jelentette ki.
Elmondta, hogy ő a szobán pakolgatta ki a cuccait Benjivel. Odafordultam Galinához, és mondtam neki, hogy nyugodtam menjünk vissza a szobára. Szomorúan feküdtem vissza az ágyamba, s vártam a holnapi napot.
2015. augusztus 3., hétfő
1. Fejezet- Az új környezet, és egy bizonyos cetli
Felszálltunk Flórával és Benjivel a repülőre, ami egyébként rettentően unalmas, és leültünk a megfelelő helyre. Flóra egyébként baromi messze volt tőlem, mert ő Benjivel ült a bal felén, elöl, míg én középtájon a jobb felén üldögéltem. Mivel én már repültem, egyátalán nem izgultam, hogy mi is lesz míg oda nem érünk Észak-Amerikába, de Flóra az már a körmét rágva könnyezett. Szivesen odamentem volna hozzá, de a légiutaskísérő szólt, hogy övezkedjünk be. Gyorsan leültem, és bekapcsoltam egy mesét. Volt címe is, csak arra már nem emlékszem, hisz a mese elején bealudtam...
Mikor végre leszálltunk, egy nagy mosollyal a képemen teljes szívemből ezt mondtam:
- Végre!
Picit ásítoztam egy sort, de az se zavarta meg a boldogságomat, amit az iránt éreztem, hogy végre mehetünk a táborba. Lassan tipegtem Flóraék mellett, de ők mindig lassítottak. Mivel értettem a célzást, előre siettem. Néha hátrapillantottam, de csak annyit láttam, hogy egymás kezét szorongatva röhögcsélnek valamin. Érdekes volt, de hát ők tudják. Nem?
Mikor a taxis elvitt a megadott címhez, gyors léptekkel mentünk a fogadóhoz, ahol a tábort tartották. Egy csomó gyerek lézengett a folyosón, szaladgáltak egyik szobáról a másikra. Flóra kiválasztott egy kettes szobát, ahol letették a bőröndjüket, és odajött hozzám.
- Figyu Inez! Nem lehetne, hogy külön szobán leszünk?
- De, persze- mosolyogtam megértően.
Odajött hozzám Frani, aki a táborvezetők egyike, és bevezetett egy szobára.
- Itt leszel egy szobán még két lánnyal, úgyhogy majd összeismerkedtek.
- Rendben.
- Az egyik Galina, a másik Abby. Remélem jó barátnők lesztek.
- Hát persze- mosolyogtam, de nem voltam teljesen őszinte, hisz nem örültem annak, hogy két tök idegennel leszek két héten át egy szobán. De azért még őszintén epekedek, hogy tudjanak angolul, mert a Galina az nem angol név, de az Abby már valamivel megnyugtatóbb.
- Ó, és még valami- fordult vissza.
- Igen?- kérdeztem.
- Ha lehet, inkább tegezzetek, hisz még csak most lettem nemrég huszonkettő- mosolygott.
- Oké, Frani- kacsintottam, mire ő nagy kacagásban tört ki, amit én se bírtam ki csendben.
Miután kiment a szobából, egy alacsony lány jött be, barna hajjal, és kék szemekkel. Három hangszertok is volt a kezében, plussz még a bőröndjei. Ledobta a cuccait az egyik ágyra, odaszaladt hozzám és a kezét nyújtotta.
- Galina- mondta oroszos akcentussal.
- Inez- válaszoltam.
- Tessék?- kérdezte angolul.
- Inez- ismételtem meg.
- Jöttek spanyolok is?
- Nem, én magyarból vagyok, de anyukámék ezt a nevet adták.
- Ó, így már értem- mosolygott.
- Ketten egy szobán?- kérdezte, de nem értettem.
- Hogy érted?
- Hát, hogy- gondolkodott.- Hogy csak ketten leszünk-e, vagy többen?
- Még jön valamilyen Abby- válaszoltam.
Épp, hogy kiejtettem a számon a nevét, egy középmagasságú lány lépett a szobába, hosszú szőke hajában vagy ötféle rózsaszín hajcsatt, ruháján Hello Kitty díszelgett.
- Váááá- sikítozott.- Ti lesztek az új szobatársaim? Ez olyan izgi- ugrándozott örömében.- Olyan mesebeli.
- Tényleg az- mondta Galina.- Te is mesébe illő vagy!
Szerintem gúnyosan mondta, de Abbynek még tetszett is.
- De jó- ölelte meg.- Köszi, és kire hasonlítok?
- Leginkább Barbiera- mosolygott.
- Tényleg? Kiskoromban ő volt a példaképem.
Egymásra néztünk Galinával, és kitört belőlünk a nevetés.
- Na nem mondod?
- Tényleg lányok, nem viccelek- mosolygott.
- Biztos?- kérdeztem még mindig nevetve.
- Szuperisztikusan tuti szupi bizti!
Ezután méginkább csak nevettünk, mert ennek a lánynak szotyi van az agya helyén. Végül ő is nevetett, de ő nem tudta, hogy min nevetünk, csak nevetett velünk. Egy kis idő múlva bejött Frani, és szólt, hogy menjünk le a halba. Gyorsan szaladtunk, hogy le ne maradjunk semmiről... Egy olyan helyes fiúval találkoztam odalent, hogy csak na ♥. A neve Gökhan volt.
Amúgy azért hívtak le a halba, mert volt egy játékuk számunkra. Az volt a lényege, hogy mindenkinek volt egy doboza, amibe kellett egy cetlit dobni, mármint leírni az első benyomást... Én mindenkinek valami jót, kedveset írtam, hogy ne legyen ellenségem a tábor ideje alatt. Megnéztem a dobozomat, amibe összesen 11 cetli volt. A cetlik nagyjára ez volt írva: Remélem majd összebarátkozunk!
De három cetlin megakadt a szemem. Ezek voltak azok:
Te a legjobban Bellere hasonlítasz ☺- Abby
Eddig téged bírlak a szobáról ;) (Ezt tuti Galina írta)
Lámpaoltás után a halban.
De ezt nem tudom ki írhatta. Egy szépfiú??? ☺ Vagy talán Flóra akar velem találkozni? Mindenesetre is elmegyek a ,,találkozóra”, de azért magammal hívom Galinát, vagy Abbyt. Ha jobban meggondolom, inkább Galinát.
Mikor végre leszálltunk, egy nagy mosollyal a képemen teljes szívemből ezt mondtam:
- Végre!
Picit ásítoztam egy sort, de az se zavarta meg a boldogságomat, amit az iránt éreztem, hogy végre mehetünk a táborba. Lassan tipegtem Flóraék mellett, de ők mindig lassítottak. Mivel értettem a célzást, előre siettem. Néha hátrapillantottam, de csak annyit láttam, hogy egymás kezét szorongatva röhögcsélnek valamin. Érdekes volt, de hát ők tudják. Nem?
Mikor a taxis elvitt a megadott címhez, gyors léptekkel mentünk a fogadóhoz, ahol a tábort tartották. Egy csomó gyerek lézengett a folyosón, szaladgáltak egyik szobáról a másikra. Flóra kiválasztott egy kettes szobát, ahol letették a bőröndjüket, és odajött hozzám.
- Figyu Inez! Nem lehetne, hogy külön szobán leszünk?
- De, persze- mosolyogtam megértően.
Odajött hozzám Frani, aki a táborvezetők egyike, és bevezetett egy szobára.
- Itt leszel egy szobán még két lánnyal, úgyhogy majd összeismerkedtek.
- Rendben.
- Az egyik Galina, a másik Abby. Remélem jó barátnők lesztek.
- Hát persze- mosolyogtam, de nem voltam teljesen őszinte, hisz nem örültem annak, hogy két tök idegennel leszek két héten át egy szobán. De azért még őszintén epekedek, hogy tudjanak angolul, mert a Galina az nem angol név, de az Abby már valamivel megnyugtatóbb.
- Ó, és még valami- fordult vissza.
- Igen?- kérdeztem.
- Ha lehet, inkább tegezzetek, hisz még csak most lettem nemrég huszonkettő- mosolygott.
- Oké, Frani- kacsintottam, mire ő nagy kacagásban tört ki, amit én se bírtam ki csendben.
Miután kiment a szobából, egy alacsony lány jött be, barna hajjal, és kék szemekkel. Három hangszertok is volt a kezében, plussz még a bőröndjei. Ledobta a cuccait az egyik ágyra, odaszaladt hozzám és a kezét nyújtotta.
- Galina- mondta oroszos akcentussal.
- Inez- válaszoltam.
- Tessék?- kérdezte angolul.
- Inez- ismételtem meg.
- Jöttek spanyolok is?
- Nem, én magyarból vagyok, de anyukámék ezt a nevet adták.
- Ó, így már értem- mosolygott.
- Ketten egy szobán?- kérdezte, de nem értettem.
- Hogy érted?
- Hát, hogy- gondolkodott.- Hogy csak ketten leszünk-e, vagy többen?
- Még jön valamilyen Abby- válaszoltam.
Épp, hogy kiejtettem a számon a nevét, egy középmagasságú lány lépett a szobába, hosszú szőke hajában vagy ötféle rózsaszín hajcsatt, ruháján Hello Kitty díszelgett.
- Váááá- sikítozott.- Ti lesztek az új szobatársaim? Ez olyan izgi- ugrándozott örömében.- Olyan mesebeli.
- Tényleg az- mondta Galina.- Te is mesébe illő vagy!
Szerintem gúnyosan mondta, de Abbynek még tetszett is.
- De jó- ölelte meg.- Köszi, és kire hasonlítok?
- Leginkább Barbiera- mosolygott.
- Tényleg? Kiskoromban ő volt a példaképem.
Egymásra néztünk Galinával, és kitört belőlünk a nevetés.
- Na nem mondod?
- Tényleg lányok, nem viccelek- mosolygott.
- Biztos?- kérdeztem még mindig nevetve.
- Szuperisztikusan tuti szupi bizti!
Ezután méginkább csak nevettünk, mert ennek a lánynak szotyi van az agya helyén. Végül ő is nevetett, de ő nem tudta, hogy min nevetünk, csak nevetett velünk. Egy kis idő múlva bejött Frani, és szólt, hogy menjünk le a halba. Gyorsan szaladtunk, hogy le ne maradjunk semmiről... Egy olyan helyes fiúval találkoztam odalent, hogy csak na ♥. A neve Gökhan volt.
Amúgy azért hívtak le a halba, mert volt egy játékuk számunkra. Az volt a lényege, hogy mindenkinek volt egy doboza, amibe kellett egy cetlit dobni, mármint leírni az első benyomást... Én mindenkinek valami jót, kedveset írtam, hogy ne legyen ellenségem a tábor ideje alatt. Megnéztem a dobozomat, amibe összesen 11 cetli volt. A cetlik nagyjára ez volt írva: Remélem majd összebarátkozunk!
De három cetlin megakadt a szemem. Ezek voltak azok:
Te a legjobban Bellere hasonlítasz ☺- Abby
Eddig téged bírlak a szobáról ;) (Ezt tuti Galina írta)
Lámpaoltás után a halban.
De ezt nem tudom ki írhatta. Egy szépfiú??? ☺ Vagy talán Flóra akar velem találkozni? Mindenesetre is elmegyek a ,,találkozóra”, de azért magammal hívom Galinát, vagy Abbyt. Ha jobban meggondolom, inkább Galinát.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)