2015. augusztus 3., hétfő

2. Fejezet- Találkozás a halban

A cetlis játék után jött négy emberke, akik segítettek nekünk kretívkodni. Akivel rajzolni lehetett, az volt Gertrud kisasszony, Németországból. Aki segített gyöngyözni, és bőrből karkötőket, kulcstartókat csinálni, azt hívták Fontos Lászlónak, ő tőlünk, Magyarból volt. A harmadikat Black Olvivenek hívták, és ő mutatta meg nekünk az origami minden fortéját, plussz még azt, hogy hogyan kell parafadugóból állatkákat csinálni, mint az egérke, béka, nyuszi. De ott volt még Miriam, aki üvegfestéssel foglalt le minket. Én csináltam vagy hat-hét bőrkarkötőt, origami békát és sótartót, parafa egeret, gyöngyből baglyot, plussz ott volt az a mécses, ami üvegfestékkel díszítettem. Rajzolni csak egy lányt rajzoltam, de azt mindenki megdícsérte...
Egy idő után eljött az este. A vacsorát magunknak válogattuk össze, mert svédasztal volt. Én könnyen megoldottam, vettem két darab virslit, ketchapot, és egy zsemlét. Ez volt az én vacsim. Miután megkajáltunk, játszottunk még valamilyen angol társasjátékot, aztán jött a lámpaoltás. Vagyis aludni nem kellett, csak csendben lenni. Lassan kisettenkedtünk Galinával az aulába, de rájöttünk, hogy nem kell a lopakodó üzemmód, mert mindenki le, s föl sétál, egyik szobából a másikba. A halban nem volt senki. Egyszer csak Gökhan sétált el mellettünk, de ránk se nézett. Gondolom nem ő az én titkos hódolóm. Aztán arra jött Flóra.
- Sziasztok- köszönt.
- Szia, te hívtál ide?- vontam fel a szemöldököm.
- Tessék?- értetlenkedett.
- Te raktad a cetlit a dobozomba?
- Várj! Milyen dobozba raktam a cetlid?- folytatta a hülyeségét.
- A DÉLUTÁNI JÁTÉKNÁL TE RAKTAD AZT A FURCSA CETLIT A DOBOZOMBA???- emeltem fel a hangomat.
- MILYEN DÉLUTÁNI JÁTÉK???- kérdezte.
- Te nem voltál ott?- Néztem rá furcsa szemekkel.
- Én nem voltam ott semmiféle délutáni, dobozos, cetlis játéknál- jelentette ki.
Elmondta, hogy ő a szobán pakolgatta ki a cuccait Benjivel. Odafordultam Galinához, és mondtam neki, hogy nyugodtam menjünk vissza a szobára. Szomorúan feküdtem vissza az ágyamba, s vártam a holnapi napot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése