Felszálltunk Flórával és Benjivel a repülőre, ami egyébként rettentően unalmas, és leültünk a megfelelő helyre. Flóra egyébként baromi messze volt tőlem, mert ő Benjivel ült a bal felén, elöl, míg én középtájon a jobb felén üldögéltem. Mivel én már repültem, egyátalán nem izgultam, hogy mi is lesz míg oda nem érünk Észak-Amerikába, de Flóra az már a körmét rágva könnyezett. Szivesen odamentem volna hozzá, de a légiutaskísérő szólt, hogy övezkedjünk be. Gyorsan leültem, és bekapcsoltam egy mesét. Volt címe is, csak arra már nem emlékszem, hisz a mese elején bealudtam...
Mikor végre leszálltunk, egy nagy mosollyal a képemen teljes szívemből ezt mondtam:
- Végre!
Picit ásítoztam egy sort, de az se zavarta meg a boldogságomat, amit az iránt éreztem, hogy végre mehetünk a táborba. Lassan tipegtem Flóraék mellett, de ők mindig lassítottak. Mivel értettem a célzást, előre siettem. Néha hátrapillantottam, de csak annyit láttam, hogy egymás kezét szorongatva röhögcsélnek valamin. Érdekes volt, de hát ők tudják. Nem?
Mikor a taxis elvitt a megadott címhez, gyors léptekkel mentünk a fogadóhoz, ahol a tábort tartották. Egy csomó gyerek lézengett a folyosón, szaladgáltak egyik szobáról a másikra. Flóra kiválasztott egy kettes szobát, ahol letették a bőröndjüket, és odajött hozzám.
- Figyu Inez! Nem lehetne, hogy külön szobán leszünk?
- De, persze- mosolyogtam megértően.
Odajött hozzám Frani, aki a táborvezetők egyike, és bevezetett egy szobára.
- Itt leszel egy szobán még két lánnyal, úgyhogy majd összeismerkedtek.
- Rendben.
- Az egyik Galina, a másik Abby. Remélem jó barátnők lesztek.
- Hát persze- mosolyogtam, de nem voltam teljesen őszinte, hisz nem örültem annak, hogy két tök idegennel leszek két héten át egy szobán. De azért még őszintén epekedek, hogy tudjanak angolul, mert a Galina az nem angol név, de az Abby már valamivel megnyugtatóbb.
- Ó, és még valami- fordult vissza.
- Igen?- kérdeztem.
- Ha lehet, inkább tegezzetek, hisz még csak most lettem nemrég huszonkettő- mosolygott.
- Oké, Frani- kacsintottam, mire ő nagy kacagásban tört ki, amit én se bírtam ki csendben.
Miután kiment a szobából, egy alacsony lány jött be, barna hajjal, és kék szemekkel. Három hangszertok is volt a kezében, plussz még a bőröndjei. Ledobta a cuccait az egyik ágyra, odaszaladt hozzám és a kezét nyújtotta.
- Galina- mondta oroszos akcentussal.
- Inez- válaszoltam.
- Tessék?- kérdezte angolul.
- Inez- ismételtem meg.
- Jöttek spanyolok is?
- Nem, én magyarból vagyok, de anyukámék ezt a nevet adták.
- Ó, így már értem- mosolygott.
- Ketten egy szobán?- kérdezte, de nem értettem.
- Hogy érted?
- Hát, hogy- gondolkodott.- Hogy csak ketten leszünk-e, vagy többen?
- Még jön valamilyen Abby- válaszoltam.
Épp, hogy kiejtettem a számon a nevét, egy középmagasságú lány lépett a szobába, hosszú szőke hajában vagy ötféle rózsaszín hajcsatt, ruháján Hello Kitty díszelgett.
- Váááá- sikítozott.- Ti lesztek az új szobatársaim? Ez olyan izgi- ugrándozott örömében.- Olyan mesebeli.
- Tényleg az- mondta Galina.- Te is mesébe illő vagy!
Szerintem gúnyosan mondta, de Abbynek még tetszett is.
- De jó- ölelte meg.- Köszi, és kire hasonlítok?
- Leginkább Barbiera- mosolygott.
- Tényleg? Kiskoromban ő volt a példaképem.
Egymásra néztünk Galinával, és kitört belőlünk a nevetés.
- Na nem mondod?
- Tényleg lányok, nem viccelek- mosolygott.
- Biztos?- kérdeztem még mindig nevetve.
- Szuperisztikusan tuti szupi bizti!
Ezután méginkább csak nevettünk, mert ennek a lánynak szotyi van az agya helyén. Végül ő is nevetett, de ő nem tudta, hogy min nevetünk, csak nevetett velünk. Egy kis idő múlva bejött Frani, és szólt, hogy menjünk le a halba. Gyorsan szaladtunk, hogy le ne maradjunk semmiről... Egy olyan helyes fiúval találkoztam odalent, hogy csak na ♥. A neve Gökhan volt.
Amúgy azért hívtak le a halba, mert volt egy játékuk számunkra. Az volt a lényege, hogy mindenkinek volt egy doboza, amibe kellett egy cetlit dobni, mármint leírni az első benyomást... Én mindenkinek valami jót, kedveset írtam, hogy ne legyen ellenségem a tábor ideje alatt. Megnéztem a dobozomat, amibe összesen 11 cetli volt. A cetlik nagyjára ez volt írva: Remélem majd összebarátkozunk!
De három cetlin megakadt a szemem. Ezek voltak azok:
Te a legjobban Bellere hasonlítasz ☺- Abby
Eddig téged bírlak a szobáról ;) (Ezt tuti Galina írta)
Lámpaoltás után a halban.
De ezt nem tudom ki írhatta. Egy szépfiú??? ☺ Vagy talán Flóra akar velem találkozni? Mindenesetre is elmegyek a ,,találkozóra”, de azért magammal hívom Galinát, vagy Abbyt. Ha jobban meggondolom, inkább Galinát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése